Kisegítő ötletek, úti tanácsok, tippek és térképek gyűjteménye Amerikába látogató magyar turistáknak.
Kérlek, írj hozzászólást, ha megtaláltad amit kerestél vagy tudasd velem, ha nem.
Click for North Las Vegas, Nevada Forecast

Tuesday, August 16, 2016

Nosztalgia kirándulás képekben és szavakban 4

Beszámoló elsőmásodik és harmadik része.

A Yosemite Nemzeti Parkban kocsikáztunk, láttunk medvét, csodálatos őszi színeket, minden szuper volt. Úgy döntöttünk, elkezdünk a keleti kijárat felé menni, át a Tioga hágón (3031 m).  Gyönyörű sötét felhők gyülekeztek majd megjelentek az első esőcseppek a szélvédőn. Isteni friss levegő volt. Aztán szakadni kezdett.

Fényképezőgépemmel a kabát alatt próbáltam pár képet készíteni. :) Mindig örülünk, hogyha VW kisbuszt látunk :) Van egy ilyen szokás, hogy a VW-esek integetnek egymásnak, jópofa. Szóval láttuk ezt a Volkswagent (menet közben fényképezve kicsit elmosódott lett, de lehet látni, hogy a srác integet ki az ablakon):

Véletlenül még egy villámot is sikerült lefotóznom:) Imádom a villámlást és dörgést.
A terv az volt, hogy Tuolumne Meadowsnál keresünk egy kempinget, aztán másnap elindulunk haza.
Kiértünk a tisztásra (Tuolumne Medows) délután 2 óra:
 Kicsit kitisztult az idő is és megláttunk egy másik VW-t. Farönk lökhárítóval. Le szerettem volna fotózni. Még menet közben elkattintottam egy képet, majd G. félrehúzott, hogy nyugodtabban fotózhassak. Ki akarta venni üresbe a váltót. Nem ment. Beragadt. Persze el is felejtettem lefotózni a kocsit, annyira betojtam, hogy most mi van. Csak a menetközbeni kép van meg:
Szóval nagynehezen kijön sebességből. Megnyugszunk. Elindulink. Egyes.... kettes.... hármas...hármas... nem megy be hármasba. Jönnek mögöttünk. Félrehúzunk. Álló helyzetben próba. Egyes oké, kettes oké, de nem megy be se harmadikba, se negyedikbe... Elindulunk. Újra: elsőbe bemegy, másodikba bemegy, harmadikba nem, jönnek mögöttünk (másodikban kb 25kmh sebességgel száguld a kis VW...) Félrehúzunk. Vissza, próba újra. Semmi. Na megyünk még kicsit a vadőrszállásig, ahol persze nem volt senki. Lefordulunk. G. nézegette a váltót, de semmi eredmény. Addig én ezt láttam:

Mentünk tovább. Minden percben el kellett engednünk egy kocsit, mert annyira lassan tudtunk csak menni másodikban. (egy öreg 4 sebességes kisbusz második sebessége kb harmada egy személyautó második sebességének, főleg ha a fordulatszámot 3000 körül tartja az ember). Szóval elővettem a VW könyvet, nézegetem, irja, ha valami van a váltóval, nézd meg a folyadékszinteket. Újra félrehúztunk. Egy hülye indiai is félrehúzott utánunk (persze szép helyen álltunk meg...) Míg G. fékolajat öntött a kocsiba (ugyanaz  üzemelteti a kuplungot is), addig én Oszival megnéztem a kis patakot...

Gyönyörködtem az őszi színekben:

G. feltöltötte az olajszintet (szinte semmi nem hiányzott belőle), nézegette a könyvet, de alig írt valamit a sebességváltóról. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy nem oldódtak meg a problémáink. Ekkor 330 mérföldre (528 km) voltunk otthonról, fent 3000 méteren harmadik és negyedik sebesség nélkül.  Telefonnak térereje nem volt... "dejó"... Mit volt mit tenni, ott nem maradhatunk örökre (de eltudtuk volna viselni), el kellett indulni. Indiai jön utánunk. Az indiai jön 20-al mögöttünk.. G. félrehúz egy kiállóba, hogy elengedje a kocsit, erre az indiai is félrehúz.... Nincs elég gondunk, még hülyéket is ki kell fognunk... A patakos megálló tetszhetett neki, azt hitte megint valami szépért állunk meg... szóval visszahúzunk, jön utánunk... Mondjuk az kétségtelen, hogy csodálatos volt a táj, de kicsit nehezemre esett csak arra koncentrálni...

Nagy nehezen lassan elértük a park kijáratát. Kérdeztük az őrt, hogy mi a legközelebbi hely, ahol tudnak nekünk segíteni, mondták, hogy menjünk le Lee Vininghoz és ott a Shell kútnál van egy nagyon jó szerelő, aki ugyan nem csinál váltót, de tud nekünk ajánlani valakit. Hmm. Sok választásunk nincs. Elindulunk. Indiai jön utánunk. Tioga hágónál van egy tó, félrehúzunk, hogy elengedjük, hiszen nekünk a lefelé út egy szenvedés lesz, mit csinál??? Bizony... félrehúz utánunk. Teljesen készek voltunk :)) 

Nagynehezen a következő félrehúzásnál végre elment mellettünk. Szóval lenéztünk a völgyre... 4000 láb, 7%-os lejtő, második sebességben. Ami ugye azt vonja maga után, hogy vagy a motor melegszik (melegedett is), mert a motorfék ilyen lejtőn már bizony erőlködik. Ha üresben megyünk, akkor pedig a kocsi nagyon be tud indulni (egy kisbuszról beszélünk), a lendület megdobja a sebességet, nyomni kell a féket, az pedig a fékeket melegíti (melegítette is, jött ám a szaga), és ha felmelegszik a fék, akkor nem fog rendesen és kigyulladhat.... Jó kilátások...

Na égett motor- és fékszagban nagy nehezen levergődtünk Lee Viningba. Ott már volt térerő, G. felhívta autószerelő barátját, Tejcit, hogy megkérdezze mi lehet a baj. Ő azt mondta, így láttatlanban nem tudja, de meg kellene nézni, hogy a kapcsolórudazat nem szorul-e valahol. Ehhez le kellett venni a pótkereket (a kocsi elején van az alvázhoz erősítve), majd leszedni a takaródobozt.

Persze semmit nem lehetett látni. Közben én interneten a telefonomon próbáltam nézegetni, hogy mi a hiba. Fórumokon olyanokkal találkoztam, hogy a kapcsolórudazat vagy egy csapágy ment tönkre, de persze semmi konkrét. 2 óra szerelés után péntek délután este 5-kor elindultunk délnek Mammoth (30 km) és Bishop (100km) felé. Nem elfelejteni, másodikban 30 kilóméter per óra sebességgel megy a kocsi... Mammoth-ben elvileg volt egy szerelő, aki esetleg megnézte volna, és Bishopban pedig egy VW szerelő, aki tutira ért hozzá. Mindkettőnek megadták a számát. Na de péntek este 5 van, ki fog nekünk ilyenkor dolgozni? Mindegy, sok választás ismét nem volt, elindultunk.
30 km kb egy óra. Próbáltam hívni a számot, de nem vette fel senki. Mikor elértük Mammoth-et, meg sem álltunk, mentünk tovább Bishop felé. Közben felvettem a telefont, gondoltam megpróbálom a Volkswagen szerelőt. Azonnal felvette a telefont. Mondom neki miujság : "nincs 3. és 4. sebességünk a kocsin és nem tudjuk mi a baj, meg tudná-e nézni" Ő: " Láttatlanban megmondom mi a baj: beszorult sebességbe, nehezen jött ki, most meg egyszerűen nem megy be 3.-ba és 4.-be?" "Igen" "Eltörött a sebességváltó belül, havonta 2 ilyet csinálok. 3 napi munka, hétvégén autóshow van Bishopban, de hétfőn neki tudok állni, 1500 dollár" A szar vér is meghűlt bennem. Megköszöntem a segítséget és letettem a telefont.  Teljesen ledöbbentünk. Nomármost nekem szerda hajnalban munka, úgyhogy a Bishopban maradás semmiképpen nem megoldás.  Elkezdtünk gondolkodni, hogy mit csináljunk. Még mindig kb 480km-re voltunk otthonról, ami nem vészes, ha megy a kocsi, de így...
Gondoltuk felhívjuk az autóklubot, hogy a 100 mérföldes vontatás helyett megvesszük a 200 mérföldest, a maradékot levezetjük, de azt mondták, nem használhatjuk azonnal (ami, mint kiderült nem volt igaz, még emiatt is fel kell hívnom őket, hogy reklamáljak). De elvontatják a kocsit, 7 dollár mérföldenként, összesen 2100 dollár. MIII?? Annyi pénzért új kocsit kap az ember. Na ez ugrott. Gondoltuk felhívjuk G. bátyját, T.-t, aki szintén Vegasban lakik, hogy menjen el egy költöztető céghez, vegyen ki egy kocsivontatót és jöjjön el értünk az ő buszával... de nem vette fel a telefont, hiába hívogattuk (mint kiderült elutaztak a hétvégére, soha nem mennek sehová, de akkor elmentek...).
Időnk az volt, másfél óra múlva még csak félúton voltunk Bishop felé. Hozzá kell tennem, hogy a kettő között SEMMI nincs. Ránksötétedett. Akkor gondoltunk arra, hogy ha otthagyjuk Bishopban a kocsit, kibérelünk egy személyautót és azzal hazamegyünk, G. barátja, S. pedig autószállító cégnek dolgozik, esetleg hazahozza utánunk. Felhívtuk, mondja, hogy ő már nem dolgozik, mert hérfőn megy Magyarországra. De ha várunk holnapig, akkor utánanéz, hogy tud-e szerezni valakit. Na akkor elkezdtem autókölcsönző cég után kutatni. Gondoltam Bishop egy viszonylag nagyobb városka, biztos van pár cég. GPS nem talál semmit. Hülye szerkezet. Térerő hol van, hol nincs, de ha van is, talál 1-et. Az Enterprice Rent-a-Car céget. Mondom ezek szarok, nem találnak semmit. Hmmm... mint kiderült, nem olyan szarok. Csak éppen nincs semmi. Bishopban sincs semmi!!! Na este fél 9re beérünk Bishopba, autókázunk fel alá, nem találjuk a kölcsönzőt, pedig a GPS és a telefon GPS-e szerint is pont ott van mellettünk. megálltunk egy motelnál, ők is azt mondják, ott van pedig... Na elkezdük kicsit autókázni, hát nagynehezen megtaláljuk. Egyetlen autó figyel előtte... G kiszáll. Odamegy... Visszajön. Azt mondja: "Nem fogod elhinni" Ekkor már tudtam... Nincsenek nyitva a hétvégén.
HAHA....
Mondom oké, akkor menjünk tankolni, addig én telefonálgatok, hogy van a legközelebbi autókölcsönző. Felhívom az Enterprice-ot. Mondja a telefonos csaj, hogy ők úgysem adnak kocsit Kaliforniából Las Vegasba egy útra, hívjam fel a National Rent-a car céget, ők adnak... Kösziiii. Felhívom őket, azt mondja a csaj, hol vagyok, Mondom Bishopban. Azt mondja, nekik csak nemzetközi reptereken van telephelyük. Mondom oké, hol van a legközelebbi nemzetközi repülőtér hozzánk. Azt mondja, ő azt nem tudja, mi az irányítószámom. mondom itt vagyok a világ végén, Bishop, CA, nem tudom, mi az irányítószám, de csak egyetlen Bishop van Kaliforniában, keresd meg, és mondd meg, hogy hol van a legközelebbi reptér. Azt mondja, őneki nincs arra lehetősége, hogy ezt megnézze nekem. na itt csaptam rá a telefont. G mondja, hogy elindulunk. Mondom hova? "Haza" Hahaha. 250 mérföldre vagyunk, este 9 van, fáradtak vagyunk, hogy a fenébe indulunk neki a nagy semminek ilyenkor. Őt nem érdekli, nem akar itt tökölődni, elindulunk. Mondom oké....
Hát elindultunk. Méghogy kietlen út. Hmm. Semmi. Se egy autó mögöttünk, se egy autó szembe. Töksötét. A csillagos ég... wow, a Tejutat lehetett látni. de semmi mást :)) Néha egy róka vagy nyuszi szaladt át előttünk az úton. Aztán elkezdett kanyarogni az út. Mondjuk úgysem tudtunk gyorsan menni, hehe, de a sötétben elég ijesztő volt. Főleg hogy 3 órán keresztül egyetlen autó jött szembe és térerő a telefonban nem volt... Egyszer csak kint egy tábla: egysávos út. És valóban eltűnik a felfestés, bemegyünk egy hágóba, ami épphogy van olyan széles, hogy a VW elfér. Marha érdekes, ugyanakkor nyomasztó volt. Mindenesetre szeretnénk visszamenni nappal, mert éjszaka nem láttunk sokat és a google térképen visszanézve lenyűgöző területen mentünk keresztül. Ezen a térképen van a hegyek között kanyargó út, a 168-as felirat alatt van a leszűkítés,
View Larger Map

Éjfél felé átértünk a hegyi szakaszon és kiértünk a nyílt dimbes-dombos sivatagra, az út is egyenes volt, hártamásztam és elkezdtem megcsinálni az ágyat. Gyomrom kavargott a sötétben kanyargástól. De hogy ez a csiga tempó milyen idegörlő tud lenni... Aztán elkezdtünk keresni egy helyet, ahol megállhatnánk aludni. Itt húztunk félre:
View Larger Map
A "View larger map" feliratra kattintva kinyílik a kép és lehet forgatni, körülnézni, hogy hol ébredtünk és hogy itt kellett elintézni a reggeli szükségleteket a bokor mögött... Bokor?? Milyen bokor??? (villanyoszlop sem takart sokat)

Pont jókor álltunk meg, mert ezután 50 méterrel kezdődött az újabb hegyi kacskaringós rész. Reggel csodálatos felhős időre ébredtünk, a hőmérféklet fantasztikusan kellemes volt, kb 15C fok lehetett. Tiszta levegő, semmi szennyeződés benne. Szóval reggel összekaptuk magunkat és indultunk tovább. Közben kezdett feljönni a Nap. És megvilágította a felhőket. Gyönyörű volt.


Szépen lassan haladtunk, átértünk Nevadába, tehenek sétáltak előttünk (Oszi teljesen odavolt értük). Aztán pár órával később elértük a 168-as út végét. A kb 110 mérföldet úgy 5-6 óra alatt tettük meg (plusz az alvás). Összesen 6 autó jött velünk szembe és 6 előzött le minket. A 95-ösön mentünk tovább Vegas felé.

Már csak 60 mérföld volt hátra addig a pontig, ami pont 100 mérföldre van a háztól. Viszont a 95-ös már egy nagyobb forgalmú út. Kb 5 perccel azután, hogy ráfordultunk, megállít a rendőr. Nagyon rendesek voltak, kérdezte, hogy tud-e valamit segíteni, mondtuk neki mi a gond és hova megyünk, mondta oké, csak óvatosan. Itt már a tökünk tele volt mindennel. Az a 60 mérföld (3 óra) valami borzasztó hosszúnak tűnt. Az is volt.  És ráadásul a hőhullám még mindig itt volt (ma is csak 4 Farenheittel van alacsonyabb hőmérséklet, mint a rekord, október közepe van és 34C fok lesz, nagyon szokatlan). Szép lassan kúszott fel a hőmérséklet.  Menetszél  persze nem volt!!! Huh, hát hadd ne részletezzem, honnan folyt rólunk a víz... Szegény Oszi is alig bírta. Beértünk egy kisebb faluba (Beatty, NV), ahol volt egy kaszinó, annak pedig egy aranyos kicsi szilkafalas szökőkútja, Oszi majd megőrült, úgy bele akart menni. Bele is engedtem, letojtam, hogy szól-e valaki. A vize jó büdös, poshadt volt, de nem érdekelte, boldogan ugrándozott, lökdöste a vizet, vizezte magát.

Elindultunk tovább. Már csak 20 mérföld volt hátra, mikor megállít a második rendőr. Na igen, 20 mérföld, normál esetben 10 perc, de így... 1 óra. Kérdi mi van. Mondjuk neki. Mondja, hogy ezen a szakaszon már nagyon nagy az út forgalma, jobban tesszük, ha visszamegyünk Beatty-be. Mondjuk, hogy nem szeretnénk. Mondja, hogy itt 70 a sebességhatár és autók 70-90 mérföldes sebességgel menek el mellettünk, nagyon veszélyes ilyen lassan menni. Mondtuk, hogy tudjuk, de mégis szeretnénk továbbmenni. Elengedett minket... :) A leállósávban mentünk tovább. Mikor a GPS és a telefon is azt mondta, hogy 99 mérföldre vagyunk otthontól, megálltunk és kihívtuk az autómentőt. Dög meleg volt és a sivatagban gyorsulási verseny volt, fújt a szél, így minden csupa por volt.

Egy óra múlva megérkezett az autómentő, háromszemélyes platós. Sofőr + G. + M = 3. Na és Oszi??? Persze kikönyörögtük, hogy beülhessen velünk előre. Felült G. és közém az ülésre, egyem meg. Végre volt légkondi. Ekkor volt délután 3, a legmelegebb...
Az utolsó 100 mérföld repült szinte, hihetetlen volt 70-80-nal száguldani. Aztán 3 mérföldre a háztól közli az ürge, hogy letelt a 100 mérföld. Ehhehhehh :)) Na de mondtuk neki, nem érdekes, vigyen haza. Kifizettük a 20 dollárt a 3 mérföldért és végre otthon voltunk. Utálom Las Vegast. És soha az életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire örülök majd, hogy Vegasban lehetek :))

Most épp szerelőnél van a VW, lehet, hogy ma kész lesz. 1000 dollárért csinálják meg, plusz 200, ha a kuplungot is ki kell cserélni.
Hmmm, de jó, hogy nem Oregonba, esetleg Alaszkába mentünk (ugyanis gondoltunk rá).
Szóval ez volt a hazajövetel. :) Kalandos volt, az már biztos.

3 comments:

  1. Nem semmi kaland...de hazaértetek épségben...és ez a fő! :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Haha, igen, életre szóló élmény volt, az biztos :)

      Delete
  2. Hát nem lehet azt mondani, hogy sima utatok volt...
    De azért gyönyörű helyeken jártatok.

    ReplyDelete